Mi az a mikroplasztikus és hogyan távolítható el a vízből?

A mikroplasztikusok apró részecskék különféle forrásokból: szálak a nylon ruházatból és más szintetikus textilanyagokból, apró szemcsék a kozmetikumokból, valamint a nagyobb műanyag tárgyakból származó darabok, amelyek a természetben lebomlottak.

A világóceánokban lévő műanyag mennyisége régóta nagy aggodalomra ad okot, az Észak-Atlanti és a Csendes-óceáni szemétövezeteket széles körben közvetítették.

2012 körül, amikor a kozmetikumokban használt műanyag mikroszemcsék a sajtó figyelmét felkeltették, majd később betiltották őket, egy új probléma jelent meg a köztudatban: a mikroplasztikusok.

A későbbi tanulmányok azt mutatták, hogy a mikroplasztikusok mindenütt jelen vannak az óceánokban és a csapvízben, de milyen hatások lehetnek a mikroplasztikus fogyasztása az emberekre, és korlátozhatjuk-e az expozíciót?

Mik a mikroplasztikusok?

A mikroplasztikusok apró részecskék különféle forrásokból:

• Apró szálak nylon ruházatból és más szintetikus textilanyagokból
• Mikroszemcsék a kozmetikumokból
• Nagyobb műanyag tárgyakból származó darabok, amelyek a természetben lebomlottak

Az amerikai Nemzeti Óceáni és Légköri Adminisztráció a mikroplasztikusokat 5 mm és 333 mikron (mikrométer) közötti méretűnek osztályozza. Ez az alsó határ a részecskék befogására használt 333 μm szemcseszűrő által van meghatározva.

Más tanulmányok olyan apró részecskéket azonosítottak, amelyek 10 nanométerig kicsik. Ez az egyik nagy megválaszolatlan kérdés: valójában milyen kicsik lehetnek a műanyag részecskék?

A műanyag részecskék mérete döntő fontosságú. Minél kisebbek, annál nagyobb a valószínűsége, hogy átjutnak a biológiai akadályokon (például sejtmembránokon) és szöveti sérüléseket okoznak.

A mikroplasztikusok károsak?

Ez egy másik ismeretlen aspektus, és a kutatások korlátottak és néha ellentmondásosak. Bár egyetlen kutatás sem bizonyította egyértelműen, hogy a mikroplasztikus részecskék önmagukban károsak, vannak bizonyítékok, amelyek azt sugallják, hogy toxikus anyagokat tudnak felszívni, és az emlősök emésztőrendszere elősegíti ezeknek a toxinoknak a felszabadulását.

Van továbbá bizonyíték arra, hogy a műanyag nanopartikulum átmigrálhat az intestinális falon az emésztés során, azonban nem egyértelmű, hogy ezek az intestinális falon maradnak-e, vagy bekerülnek-e a vérkeringésbe. Egyelőre ennek a hatása ismeretlen, és a Világészségszervezet nemrégiben közölte az egészségügyi hatások potenciális újraértékelését.

A svédországi Lundi Egyetem által végzett tanulmány azt mutatta, hogy a halak agyában lévő nanoplasztikus részecskék befolyásolták a viselkedésüket, ami miatt lassabban ettek és kevésbé vizsgálták meg a környezetüket. Azonban jelenleg nincs bizonyíték arra, hogy a nanoplasztikusok behatolnak az emberi agyba, nem beszélve a viselkedésre gyakorolt hatásról.

Hogyan kerülnek a mikroplasztikusok az emberi testbe?

A kagylók voltak az első azonosított forrás, amelyen keresztül az emberek mikroplasztikusokat fogyasztanak. A természetbe jutott műanyag részecskéket a plankton fogyasztja, amely viszont halak és rákfélék táplálékát képezi. Így a műanyag részecskék felmásznak a táplálékláncban, és eljutnak az asztalunkra.

Függetlenül az útvonaltól, az általunk fogyasztott kagylók nagy valószínűséggel szennyezve vannak mikroplasztikus részecskékkel, a kagylók különösen érzékenyek erre a szennyezésre.

Azonban az idén elején közzétett új kutatások azt mutatták, hogy a lakásokban és irodákban lévő por a mikroplasztikus fogyasztás valószínűbb forrása az emberek számára, mint a kagylók.

A Edinburgh-i Heriot-Watt Egyetem kutatói szerint 114 darab mikroplasztikus települ le egy vacsoratányérra 20 perces étkezés során, ami évenként 13 000 és 68 000 darab közé tehető.

A műanyag részecskék fogyasztása csak az egyik probléma. Egyre több bizonyíték van arra, hogy a műanyag csomagolás ártalmas kémiai anyagokat engedhet fel élelmiszerünkbe, beleértve a Biszfenol A-t és a ftalátokat, amelyekről ismert, hogy az emberi endokrin rendszerre zavart okozó hatásai vannak.

Ráadásul a mikroplasztikummal való szennyezést kimutatták a csapvízben a világ különböző országaiban. Az Orb Media legutóbbi tanulmánya azt állapította meg, hogy az európai országok, mint az Egyesült Királyság, Németország és Franciaország, 72% mikroplasztikus szennyezési aránnyal rendelkeznek.

A mikroplasztikus prevalenciája a kagylókban, csapvízben és porrészecskékben, többek között, azt jelenti, hogy az emberek túlnyomó többsége valamilyen formában mikroplasztikusokat fogyasztott.

Mit tehetünk a mikroplasztikusok ellen?

A mikroplasztikus-fogyasztás közvetlen korlátozása rendkívül nehéz a szennyezés több területe miatt. Mivel szintén nem világos, milyen kicsik lehetnek a műanyag részecskék, nem lehet pontosan megállapítani az expozíció csökkentésének módját.

Mindazonáltal korlátozhatja az expozíciót azokban a területekben, amelyekről tudjuk, hogy mikroplasztikusok vannak jelen. A használt műanyag mennyiségének csökkentése az eldobható vízpalackoktól és az egyszer használatos kávécsészéktől az szükségtelen műanyag csomagolású élelmiszerek elkerüléséig hosszú távon segít.

A mikroplasztikus-szennyezés egyik legismertebb oka az, amely most már betiltott mikroszemcsék, amelyeket kozmetikai termékekben, fogkrémben és más háztartási termékekben találtak. Ezek közül sok nem szűrődik ki a csatornarendszerekből, ezáltal a tengerbe vagy más vízforrásokba kerül, azzal a lehetőséggel, hogy visszajut az élelmiszer-láncba. Az ökológiai tisztító és szépítő termékek kiválasztása szintén hosszú távú pozitív hatással lesz.

Ha aggódik a csapvízben lévő mikroplasztikusok miatt, a megoldás egy víz szűrő a házához vagy irodájához. Bár a mikroplasztikus részecskék mérete változó, a nagyobb részecskék egy klasszikus szűrőrendszerrel (mikro- vagy ultraszűréssel) eltávolíthatók, azonban a leghatékonyabb módja a mikroplasztikusok eltávolításának a vízből a fordított ozmózis rendszer használata. Ennek szűrési granulációja akár 0,0001 mikrong is lehet. Ezért rendkívül hasznos és hatékony. Egy ilyen rendszer ára 700 lej és 4000 lej között változik, a kapacitás és hatékonyság függvényében. A legolcsóbb fordított ozmózis rendszer, amelyet ajánlunk, a FILTRO STANDARD, azonban a kiváló minőség-ár arányú változat a FILTRO INFINITY.

Olvashatsz még az ivóvíz egyéb szennyezőanyagairól a FILTRO.ro blogon